Szeretem azokat az embereket és otthonokat, amelyek kilógnak a sorból, amelyek mernek mások lenni mint az aktuális többség. Ilyen otthonban voltunk vendégségben minap Haáz Bencénél a Kolozsvár melletti Györgyfalván, amelynek dombjai közé nyolc éve építette meg a házát barátaival kalákában. Agyagos földből, vízből és szalmából. Jelentem, a Haáz-ház azóta is szilárdan áll, nem fújta el szél, sem a gonosz farkas.

Bence a férjem unokatestvére, zenész, igazi közösségi ember, akinek fekete csillogó szemei mögött mindig valami új ötlet rejlik. Székelyudvarhelyen született, Marosvásárhelyen járt suliba, Kolozsváron dolgozik a filharmóniában, szabadidejében utazgat a barátnőjével. Munka és utazás között pedig az otthonát formálja, imádja a régi bútorokat, amelyek mesélnek neki, de legalább ennyire élvezi a szokatlan építkezési technikákat.

Saját otthonát sem a nagyáruházak leárazott termékeiből építette meg, hanem a természet adta anyagokat gyúrta otthonná, és 2017-ben készült el vele.

A Kalotaszeg és Mezőség közötti dombok agyagos földjéből, vízéből és szalmából kevert anyagot labdaszerű formákra gyúrták barátjával, akinek volt már tapasztalata ezzel az anyaggal, és ezeket helyezték egymásra, így épült fel a ház. Két évet várt a falak teljes kiszáradásáig, de megérte.

Vastag falai sehol sem egyenletesek, ez egy gömbölyded ház, sehol egy éles sarok vagy merevség. Ettől olyan otthonos, de ami ennél is fontosabb, hogy hőhatás szempontjából is sokkal hatékonyabb így.

A nappali-konyha terének fókuszpontja egy hatalmas fatüzelésű tömegkályha, amely ontja a meleget, a ház falain pedig nem szökik ki a hő, hanem visszaverik a falak. Szeptemberi este volt, de a dombok közé ékelt faluban már csípett a sötétség, be kellett gyújtani a gyerekek nagy örömére.

A fürdőszobákban csempe helyett egy jellegzetes marokkói burkolatot használt, amit tadelaktnak neveznek. Ez a különleges, sima, fényes, vízálló burkolat struktúrált felületet ad a speciális keveréknek köszönhetően, sőt egyedi színeket is lehet keverni, Bence egy szép zöld mellett döntött.

A borovi fenyőből készült svédpadló pedig kész terápia a talpnak.

Az emeleten félig karzat található, talán ez adja a ház egyedi bukéját is, hiszen a konyha-nappali tere fölött hatalmas a belmagasság, van helye a gondolatoknak. A középre vágott kerek ablak pedig olyan itt, mint Nap az égen.

Az emelet oldalsó beugrójában hálótér van kialakítva, egy igazi kuckó, ahol mindig jó megpihenni. Fenn is van egy szoba, és az alsó részen is, vendégek fogadására is kiváló Bence otthona. Nem a szél hordta össze a bútorokat és a műalkotásokat sem, hiszen mindegyikhez történet vagy emlék fűződik.

Talán a konyhabútor az egyetlen, amelyet újonnan csináltatott diófából. A felső szekrénysor még várat magára, de ettől csak izgalmasabb az élet.

A pattogó tűz melletti borozás esti hangulatát csak a reggel tudta felülmúlni itt a domboldalban. Éppen felkelt már a Nap, de még csak simogatta a tájat, nem tolakodóan, hanem gyengéden. Arany leplet borított az előttünk elterülő Mezőségre. Priceless.

Bence a természetet használta forrásként, nem rondított bele a tájba, hanem inkább próbált alkalmazkodni a meglévő anyagokhoz. Így használta ki a hatalmas köveket, amelyek a táj részei időtlen idők óta. Még a ház teraszát is ezekkel támasztotta ki.

A különleges építőanyag, az agyag-víz-szalma kombó ellensége a sok eső, ezért 8-10 évente nem árt újra tapasztani a házfal behasadt felületeit, ottjártunkkor pont ezt csinálták, ezért volt felállványozva.

Bence imád itt élni, barátokat, rokonokat fogadni, furcsán is nézett rám, amikor megkérdeztem tőle, hogy szereti-e itt. 🙂 Bár ő nem fogalmazta meg magának, de én tudom, hogy ő egy természeti ember, olyan mint, amit a svédek a lagom, azaz az egyensúly filozófiájával magyaráznak.

Egyszerű, letisztult terekben él a természet kellős közepén. Elkötelezte magát a fenntarthatóság iránt, és igyekszik minden tekintetben elkerülni a túlzott fogyasztást. Nem vásárol feleslegesen, mindent másodkézből, használtan, helyileg próbál beszerezni, nem él hatalmas palotában, hanem otthonos harmóniában. Még egy régi csűrt is vásárolt magának Kecsetről, amelyet szétszedtek, majd itt ugyanúgy összerakták, akár egy Lego-házat.

Úgy él abban a domboldalba gyúrt házban, hogy közben ne ártson a természetnek, amelynek ő maga is szerves része.

Köszönjük a finom teát, túrót, kolbászt, a gömbölyded tereidet, és hogy mindezt megosztottad az Erdélyi otthon olvasóival!

Fotók: Haáz Vince, Haáz Samu, Hajnal Csilla

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Erdélyi otthon Facebook csoporthoz is! Ez egy közös tér, ahol megpihen az elménk azáltal, hogy benézünk egymás életterébe, otthonába. Célunk a térszemlélet-formálás és ihletmerítés, egy olyan aktív közösség létrehozása, amely tudja, a tárgyak mellett az ember is része az otthonnak.

Ha szívesen megosztanád otthonod történetét a blogon, írj nekünk üzenetet!