Nem mindig kell feltétlenül egy stílusba beilleszkednünk, annál sokoldalúbbak vagyunk mi, emberek. De kétségkívül megkönnyíti a választásainkat, ha tudjuk, mit, hol keressünk. Úgy a legkönnyebb otthonunk stílusát behatárolni, ha benézünk saját gardróbunkba, hiszen elég jó inspirációs forrást jelent egy kedvenc ruhadarabunk a lakás berendezéséhez is.

De azért ne cseréljük le a teljes bútorzatot és dekort, valahányszor új divatcikk kerül a szekrényünkbe – főleg a mai fast fashion világban – , viszont jó kiindulópontot jelenthet a gardróbunk stílusának megfigyelése.

Emily Henderson, amerikai lakberendező szerint

nézzük meg, ha sok a bézs, barna, krémszín a szekrényben, akkor valószínűleg egy nagyon pink kanapé nem a mi világunk, vagy a neonsárga fal sem tenne jót a közérzetünknek,

ha sok a vintage, vagyis húszévesnél régebbi ruhadarabunk, akkor biztosan szeretjük a használt bútorokat, régi lakáskiegészítőket is, töltsünk több időt az ócskapiacon, ahogy Sheila teszi.

ha a bőrdzsekiket és szakadtfarmereket kedveljük, ne válasszunk túl klasszikus, esetleg tűzött háttámlájú kanapét, inkább egy szögletesebb, „hard core” darab mellett döntsünk,

ha sok az ing, csokornyakkendő, klasszikus ruha a gardróbban, akkor valószínű, hogy az „állig begombolt”, klasszikusabb stílusú berendezés a mi világunk otthon is

ha sok az azonos és kényelmes ruhadarabunk, az otthonunk berendezése is legyen ilyen kényelmes: Henderson szerint ajánlott egy funkcionális kanapé, nem túl kényes kárpittal és egy olyan kávézóasztal, amelyre a lábunkat is feltehetjük,

ha a hosszú, virágos szoknyákba, „hippisebb” stílusú ruhákba bújunk szívesen, akárcsak én, akkor felejtsük el a nagyon kemény és lapos kanapékat, a henyélésre alkalmasabb darabok a mi világunk!

Hajnal Zsuzsa, marosvásárhelyi stílustanácsadó,

aki történetesen a húgom, (tehát igazolni tudom, hogy valóban nincs egy darab farmernadrágja sem a szekrényében)

úgy véli, hogy valóban sok köze van a saját ruhatárunknak a lakásunk stílusához, de néha tévesen értelmezzük ezt. Ha például van egy élénkpiros fal a lakásban, mert kedveljük ezt a színt a lakásban, akkor ez nem azt jelenti, hogy vannak ugyanolyan árnyalatú piros ruháink is. Hanem csak azt, hogy jól érezzük magunkat, ha van egy hangsúlyosabb, élénk, tekintetet vonzó fókuszpontunk. Az öltözködésre is igaz lehet.

Nem biztos, hogy ugyanaz az árnyalat megjelenik a ruhatárban, de szinte biztos, hogy megjelenik az élénk szín a gardróbban is, egy-egy hangsúlyosabb ruhán. Ha szereted az élénk, harsány színeket, akkor a lakásod sem fehér és bézs színkombó, hanem biztosan használsz benne harsány színeket, ha másban nem, de a textiliákban legalább.

Nyilván sokan nem egyedül lakunk otthon, tehát minimum még egy ember stílusa megjelenik a lakásban, és sokszor kompromisszumként amellett döntünk, hogy egyiknek se tükröződjön túlságosan a stílusa, de a jó megoldás az lenne, hogy mindketten „benne legyünk” a lakásban.

„Ha például valakinek kifinomult, letisztultan nőies a stílusa, szereti a csipkét, a tüllt, akkor nem hiszem, hogy otthon Marylin Manson poszter lóg a falán, nincs Rammstein terítője a kanapén. Vagy fordítva, egy rokkernek, aki a fekete színű ruhákat kedveli, szegecses cipőt hord, valószínűleg nincsenek színes pillangók a szobája falán és pink ágyterítője. Nem kell szó szerint értelmezni azt, ha valaki fekete ruhát hord inkább, ez nem azt jelenti, hogy otthon minden fala fekete és a bútorok is feketék, hanem ez csupán azt jelenti, hogy ez az a stílus, ami őt tükrözi”

– mondja Zsuzsa.

Szerinte egy jól haszálható gardróbnál fontos, hogy találjuk ki magunknak a stílusunkat, amiben igazán jól érezzük magunkat. Szabásmintát, színeket leszámítva, mert itt néha jól fog egy szakember segítsége, de legalább azt tudjuk magunkról, hogy inkább sportosabb, inkább elegánsabb, nőiesebb, romantikusabb stílusunk van?

„Nekem van egy barna, középméretű, aranyozott, cipzáros elegáns táskám, amely mindig talál minden kabátommal, cipőmmel. Nincsenek pufajka kabátaim, farmernadrágom. Szövetkabátaim, szövetnadrágjaim vannak általában, és mindig hű vagyok a stílusomhoz, nem kell soha átpakoljak más táskába, ha másként öltözöm fel, mint előző nap. Nincs fehér tornacipőm sem, mert nem szeretem őket. A lényeg, hogy úgy rendezzük be a gardróbot, hogy szerezzük be az alapdarabokat: legyen egy tavaszi-, egy téli kabát, pár jó pulcsi, egy-két jó nadrág. Jó ruha alatt azt értem, hogy legyen hasznos, ne extravagáns, mert akkor nem alapdarabról beszélünk, és mindennel találjon. Például színekben: ha valaki melegebb árnyalatokban gondolkodik, akkor legyen bézs, törtfehér, sötétbarna, okkersárga esetleg. Aki hideg színekben gondolkodik annak a hófehér, szürke, fekete ajánlott alapdarabként. Köszönjön vissza a gardróbból a saját színvilágunk. Nekem a barna szín köszön vissza az alapdaraboknál, és akkor az ehhez passzoló árnyalatokat választom. Persze, van fekete kabátom is, de akkor mindig fekete cipőt veszek hozzá. Vannak színes statement darabjaim is, de nem azok az alapok” – meséli Zsuzsa, aki otthonát inkább a glamour mentén rendezi be.

A beépített gardróbja a lakása közepén van, egy félreeső helyen, amit másra nem is lehetne kihasználni, talán a világításon segítenének még, mondja Zsuzsa.

A szekrény egyik fele polcos, de nem szereti benne, hogy elég mély, hátrateszi a ritkán használtakat, a „kicsit kicsi, de még belefogyok ruhákat”, mert szülés után kissé megváltozik a nő teste. Köhög egyet. A dupla ajtós részben van a vállfás rész, afölött egy polcon a sálakat, sapkákat, csillogó topokat tartja, amelyeket tényleg ritkán használ. A vállfán nem ingeket tárol, mert alma testalkat lévén, kevés az olyan ing, ami igazán jól állna. Mint meséli mágáról Zsuzsa, rövid a nyaka, az ingeknek pedig általában gallérjuk van, az még odapakol, még rövidebbnek tűnik tőle a nyaki rész, tehát nem előnyös, inkább dekoltázsos blúzokban jár szívesebben. De rengeteg hosszú ruhája van, mert azokért odavan, ezeket tárolja a vállfáin.

„A sötétzöld-kék fal visszaköszön a ruháimon is, ez a letisztult sötétebb türkízzöld a kedvencem. A bejárati ajtó is ilyen, a teraszon és a nappaliban is a fal egyik része ilyen. Most, hogy lányom van, nem jön, hogy erős, intenzív színeket vegyek magamra, sokkal jobban kívánom a világos, üde színeket. Szeretem a földszíneket, égetett narancsot, de nem jön, hogy ilyen színekben járjak szülés után, gyászosnak tűnik most” – mondja nekem, és én elhiszem neki, mert a lányos anyáknak külön élvezet kislányukat öltöztetni, hát még ha stílustanácsadó is az ember!

A cikk készítése során figyeltem meg én is a saját ruhatáramat és otthonunkat, rá kellett döbbennem: kicsit konzervatív vagyok, olyan állig begombolós, de lelkem mélyén igazi hippi. Ezért szeretem az apró virágmintás ingruhákat, amelyeket akár állig is be lehet gombolni.:) A meleg, sötét alapszíneken élénkszínű virágmintákat, vagy sok mindent, ami a természetre emlékeztet – madarak, indák, citrom, természetes alapanyagok. A kanapém klasszikus formájú, az étkezőasztal szintén, szeretem a kilimpárnákat, kilimszőnyegeket, de a klasszikus csomózottakat is. Ez vagyok én?

Természetesen ennél bonyolultabb a lélek, de kiindulópontnak nem rossz. 🙂

(Sok fotóért köszönet egyetlen férjemnek, Vincének!:)

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Erdélyi otthon Facebook csoporthoz is! Ha pedig szívesen megosztanád otthonod történetét a blogon, írj nekünk üzenetet!