Mint minden művészeti irányzat kialakulásában, meghatározó tényező az adott kor társadalmi, gazdasági és politikai helyzete. Ez jellemző a lakberendezésre és a bútortervezésre is, ugyanis ezek irányvonalát is nagymértékben meghatározta. Ketesdi Enikő lakberendező vendégírásában az ipari forradalomtól napjainkig kalauzol bennünket.

Kezdjük a 19. század közepével, amelyet zűrzavaros társadalmi időszak jellemzett, viszont tombolt az ipari forradalom. Fellendült a bútorgyártás, kipróbáltak új anyagokat, új technológiákat, de új formát nem alkottak. Azonban az iparosodás miatt a bútorok olcsóbbak lettek, ez maga után vonta a minőség hanyatlását. Ennek következtében a század vége felé megjelent a minőséget jelentő kézművesség, ami nem tartott sokáig, mivel a kézzel készített termékek túl drágák voltak.

A 20. század elején szervezték meg az első nagysikerű világkiállítást, ahol egy teljesen új irányzatot mutattak be.

A lakásban a terek összefüggő képet alkottak egymással, arculatuk egységes volt, azaz a bútorok, a falak színe, a kiegészítő tárgyak és a burkolatok összhangban voltak.

A bútorokra az egyszerű geometriai vonalak voltak jellemzőek, amelyek drága minőségi alapanyagokból készültek. Ezzel az új irányzattal a luxus elérhetőségét akarták biztosítani a középrétegnek is.

Nagysikerű világkiállítás: a luxus elérhetőségét sugallja

Azonban a két világháború időszakában megváltoztak a szükségletek, ennek következtében nagyobb hangsúlyt kapott a tömegtermelés, létrejött a formatervezés, amely társult a robbanásszerű új technológiával és új anyagok megjelenésével, mint a fém, az üveg és a rétegelt lemez.

Így elindulhatott a nagy iparosodás, amely hosszútávon több szabadidőt eredményezett az emberek számára, több időt tudtak pihenésre szánni. Ezáltal megnőtt az igény a kanapékra, fotelekre, ülőgarnitúrákra, pihenőszékekre. Ráadásul az olcsó textilek, újszerű tömőanyagok megjelenése, a rugózathoz szükséges acél nagy mennyiségű gyártásának lehetősége, varrógépek elterjedése nagyot lendített a kárpitosiparon is, amelynek következtében az ülőgarnitúrák elérhetővé váltak mindenki számára.

Egyébként a kanapé ismert volt az ókori Egyiptomban is, a hedonista életmód jelképeként. Csak a fáraók, a gazdag kereskedők, a luxus életmódot kedvelők engedhették meg maguknak. Azonban a birodalom összeomlása magával vonta a kanapé fejlődésének leállását, sőt mi több, egy jó hosszú ideig, egyszerűen megszűnt létezni bármilyen formában.

Napjainkban azonban az ülőgarnitúrák otthonaink fókuszpontjai, amelyek nemcsak a funkcionalitás és kényelem szempontjából meghatározóak, hanem fontos szerepet játszanak az enteriőrök stílusában és berendezésében.

Ma a lakberendezés művészete keretet ad a színek, az anyagok, a textúrák és a formák összehangolására, amellyel meg tudjuk határozni a terek harmóniáját és funkcióját. Igénybe vehetjük a különböző kultúrák, hagyományok és esztétikai preferenciák által kialakított lakberendezési stílusokat, hogy otthonainkat életmódunknak és személyiségünknek megfelelően tudjuk megalkotni.

Fotók forrása: Pinterest.com

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Erdélyi otthon Facebook csoporthoz is! Ez egy közös tér, ahol megpihen az elménk azáltal, hogy benézünk egymás életterébe, otthonába. Célunk a térszemlélet-formálás és ihletmerítés, egy olyan aktív közösség létrehozása, amely tudja, a tárgyak mellett az ember is része az otthonnak.

Ha szívesen megosztanád otthonod történetét a blogon, írj nekünk üzenetet!