Egy kerti keresztelőhöz nincs szükség fényűző dekorációra: a természet legszebb virágai éppen ott vannak a környezetünkben. Ha pedig ezeket tudatosan, szeretettel helyezzük el a kertben, az ünnepség emlékezetes lesz – mind a család, mind a vendégek számára. Itt egy jó példája ennek, gyertek be a Boriék ünneplőbe öltöztetett kertjébe!

Borit negyedévszázada ismerem, majd rokonok is lettünk, most pedig az ő kicsi Juliskájuk keresztanyujának választottak.

Kerti keresztelőt terveztek, ahogy két éve kisfiúknak is, és mivel egy keresztelő mindig különleges pillanat a család életében, a szertartás utáni ünnepség is ezt a meghittséget sugallta. Boriék a saját, Kis-Küküllő menti kertjüket varázsolták át ünnepi térré erre a napra, nem kevés munkával. Az ünnep előtti napon mi is kimentünk a gyerekekkel segíteni a dekoráció elkészítésében.

Néhány órán át csak azzal foglalatoskodtunk, hogy mezei virágokat, vadnövényeket, vízi növényeket vagdostunk és illesztettünk össze fonott kosarakba, újrahasznosított befőttes üvegekbe.

Az újjaink között több száz növény megfordult, a galagonya össze-vissza szúrta a kezemet, a virágszárak leve meg is festette a sebeket, de minden karcolást megért az a nyugalom, amit az aprólékos kézzel végzett munka adott.

Virágokkal, növényekkel dolgozni terápia! Nem csak azért, mert nem szólnak vissza, hanem azért is, mert a természet közelsége így kézzel fogható, és le kell lassulnod hozzá, ráadásul azzal vagy elfoglalva több órán át, hogy mi talál a legjobban a kökény- és galagonyabogyókhoz: a varádics élénksárga virága vagy a szúrós süntök, esetleg az aranyvessző, a szépséges lila sédkender, vagy a messziről illatozó lómenta és szurokfű? Így minden más hétköznapi létgond messze kerül tőled pár órára.

Bori biológiatanár, így minden mezei növényt kívülről ismer – velem ellentétben, akinek folyton be kellett mutatni őket. Máig gondot okoz a nevek felidézése, valahogy így jegyeztem meg őket: ja, az a szép, apró virágú sárga, vagy az a nagyon egyenes lila virágos?

A természet adta környezet önmagában is ünnepi hangulatot teremt. Ehhez remekül illenek a mezei virágok, amelyek egyszerűségükkel, természetes szépségükkel és könnyed eleganciájukkal teszik bensőségessé a dekorációt.

A kerti keresztelő hangulatát nem kell túldíszíteni, ez volt az alapelv. A finom részletek, az apró gesztusok tették igazán különlegessé. Fonott kosarakba, és újrahasznosított üvegekbe helyezett mezei virágcsokrok bármely asztalt, pihenősarkot vagy kerti ösvényt feldobnak. Az őshonos vadnövények, egyszerű dekorelemek, mégis időtlen szépséget sugároznak. Nem hivalkodnak, hanem természetességükkel emelik ki az alkalom ünnepélyességét.

A mezei virágokkal díszített asztalok a hatalmas csűrközépen barátságos és otthonos hangulatot keltettek, ráadásul beletűzdeltük azokat a tojáskofrázsokból kivágott, színesre festett virágokat is, amelyeket Bori készített egy másik alkalomra.

A Juliska nevének betűit pedig tobozokból kivágott és lefestett darabokból rakta össze Bori, a nagy csűrkapura pedig kiválóan illeszkedett a törékeny név.

Egy-egy színfolt a gyümölcsfa alatt, a diófa alatt vagy a gyerekeknek kialakított játszósarok mellett – mind hozzájárul ahhoz, hogy a vendégek jól érezzék magukat. A természetes díszítés ráadásul fenntarthatóbb is, hiszen nem importált, távoli országokból érkező növényeket használunk, hanem a hazai flóra kincseit. Nem pénzt, hanem időt és energiát áldoztak a dekorációra, hiszen a Bözödi-tó partján és a ház mögötti mezőn gyűjtötték össze Boriék a dekorációnak való növényeket.

Az egyszerű legtöbbször szép is.

A játszósarkot vagy a gyümölcsfa alatti bekuckozós-kávézós-borozós teret egy-egy hullahopp-karikából átalakított szalagdíszes dekoráció jelezte – a legkisebbek örömére, teljesen elbűvölte őket a szélfútta színes világ.

A keresztelő szimbolikája – az új élet, a tisztaság, a természetes kezdet – tökéletesen találkozott a mezei virágok jelentésével. Ezek a növények évszázadok óta itt élnek velünk, kitartóak, alkalmazkodóak, mégis törékenyek és szépek. Pontosan olyan üzenetet hordoznak, amelyet egy kisgyermek életének ünnepléséhez kívánunk társítani.

Isten éltessen, Juliska!♡

Fotók: Haáz Vince és Hajnal Csilla

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Erdélyi otthon Facebook csoporthoz is! Ez egy közös tér, ahol megpihen az elménk azáltal, hogy benézünk egymás életterébe, otthonába. Célunk a térszemlélet-formálás és ihletmerítés, egy olyan aktív közösség létrehozása, amely tudja, a tárgyak mellett az ember is része az otthonnak.

Ha szívesen megosztanád otthonod történetét a blogon, írj nekünk üzenetet!