A svéd tóparti stugák (hétvégi házak) körüli vidéket könnyű felismerni: itt a természet az úr. Csend, nagy tér és tökéletesre nyírt fű a házak között, amelyeknek a telkeit nem határolják óriás vaskerítések aranyba öntött oroszlános kapubejarókkal, hanem csak egy-egy leszúrt sárga bot jelzi, ez itt magánterület, és ehhez a svédvörösre festett házhoz tartozik, de nyugodtan sétálj el a ház előtti telekrészen, nem zavar.

Az ablakban közben megcsodálhatod a faragott madárdíszeket, belógatott lámpákat, vázákat, gyertyákat. Legtöbbször párban vannak elhelyezve, a svédek szeretik a szimmetrikus térrendezést, minden apró részletre figyelnek.

Mindig csodáltam a skandináv ízlésvilágot: ott az anyatejjel szívják magukba a jóízlést és az egyszerű szépség iránti érzéküket. Mi, kelet-európaiak, balkániak csak pislogunk a funkcionalitás és szépség eme bájos összhangján. Svédország igazán jó példa arra, hogy a természet, az emberek mentalitása és a lakberendezés hogyan olvad össze harmonikus életérzéssé.

Az ország tele van erdővel, tóval – a lakosság nagy része könnyen eljut valamilyen zöld területre vagy vízpartra, akár a nagyvárosokban is. A svédeknél külön szó van arra, hogy mindenkinek joga van szabadon sétálni, táborozni vagy bogyót szedni szinte bármelyik erdőben vagy mezőn, még ha az magánterület is – ezt hívják allemansrättennek (mindenki jogának). Ennek csupán az a feltétele, hogy ne zavard közben a tulajdonost, és ne rongáld meg a természetet. Ennyi. Azt hiszem, elég vállalható feltételek, cserébe szabadon sétálhatsz a természetben.

Ez a fajta természetközeliség mélyen áthatja a mindennapi életet: a hosszú, sötét telek után az emberek különösen nagyra értékelik a fényt, a friss levegőt és a hosszú nyári napokat. De a sötét téli napokra is megvan a megoldás: lámpák, gyertyák, fényfűzérek. Szinte minden svéd ház ablaka fölött bent van egy diszkrét lámpadugasz, ahonnan belógathatod a stílusos lámpatestet, jelezve a külvilágnak, hogy itthon vagy, fény van otthon.

A skandináv lakberendezés világhírű letisztultságáról és funkcionalitásáról.

Világos színek és sok fényforrás jellemzi – mivel télen kevés a napfény, a lakások belseje fehér,

világosszürke vagy pasztell tónusú, hogy minél jobban visszaverje a fényt. De idén jártam egy olyan gyönyörűen berendezett otthonban is egy Ljungby nevű városban, ahol nem voltak fehér színű falak. Itt tapinthattam először William Morris-tapétát (sajnos nem fotóztam le), és szívtam magamba az otthon apró részleteit.

Talán pont ezért szeretem a skandináv lakberendezést, mert olyan apró részletekre is figyelnek, mint a burkolatok találkozása, a kábelek, csövek elrejtése, a szegőlécek vastagsága, a dugaszok, illesztések, villanyórák stb. beépítése. Ráadásul nem úgy rejtik el ezeket, hogy egy giccses művirágot aggatnak a kazáncsőre, hanem úgy, hogy fel sem tűnik, hogy ott van egy kazáncső.

Ez a nem hivalkodó szépérzékük fogott meg a legjobban.

Természetes anyagok – világos fa (leggyakrabban fenyő vagy nyír, ami nem csoda, hisz tele vannak erdővel), len, gyapjú, kerámia.
Kevesebb, de jobb minőség – nincs túlzsúfoltság; minden tárgynak funkciója van, a dísztárgyak is letisztultak.
Hygge/lagom szemlélet – a lagom azt jelenti: épp elég, se nem túl sok, se nem túl kevés. Ez az egyszerűség filozófiája hatja át az otthonokat is.

A svéd emberek nagyra becsülik a magánéletet és a csendet, ugyanakkor komolyan veszik a közösségi felelősséget, amilyen például az újrahasznosítás vagy a szociális egyenlőség. Mentalitásukra jellemző a visszafogottság, és a közösségi rituálék tisztelete. Ilyen a híres fika is: a napi kávészünet, amikor megpihennek munka közben, beszélgetnek, süteményt esznek, kávéznak – s ez nem luxus, hanem a mindennapok fontos, szinte szent része. Tudják, hogy az ép testben ép lélekhez kell a feltöltődés, az egymásra figyelés és a megállás. Ehhez az érzéshez elmaradhatatlan a jó svéd kaka, khm, nem írtam el, svédül a kaka süteményt/tortát jelent. De a gyerekek reggelire is imádták a kakát erdei gyümölcslekvárral. Végre „hivatalosan” is egész nap a kakáról beszélhettek, anélkül, hogy rájuk szólt volna valaki.

Szeretem, ahogy üdvözlik egymást a svédek: egyszerű emberi öleléssel, a puszi náluk nem divat. S ha megkérdik, hogy vagy, komolyan is gondolják, kíváncsiak a válaszra, és kedves figyelemmel hallgatják meg a mondanivalódat. Mintha nem sietnének annyira, mint mi, kelet-európaiak. Talán ez is összefügg a térrel, van elég hely mindenre, mindenkire. Sőt, a szellős, nem túlzsúfolt lakásaik is erről a térérzetükről árulkodnak: nem akarnak összezsúfolni egy kis szobába minden apró tárgyat, nem pakolják tele a nappalit szekrényekkel, amelyek tetején ott ékeskednek a tíz éve vásárolt háztartási gépek megfakult dobozai.

Van elég terük: Svédország lakosságának száma majdnem megegyezik Magyarországéval, csak éppen Svédország ötször akkora, mint Magyarország.

Öt napot töltöttünk egy tóparti stugában a Vallsjö-tó partján Svédországban, Jönköping megyében, Sävsjö község területén kedves barátainknál. Volt ott szikrázó napsütés, meleg, eső, hideg, pára. Ilyen a svéd nyár, mondták, és ők mindenre fel vannak készülve, nem ijednek meg egy kis esőtől, hisz nem cukorból vannak. Jó minőségű bakancsot húznak, esőkabátot, réteges öltözetet, s mennek futni, mászni, sétálni. Az esti séta kötelező. Horgászni pedig egy álom ott, tele van a tó halakkal, a sirályok pedig jelzik, hol is érdemes éppen kivetni a hálót.

Mintha így kárpótolná Isten őket a sok sötétségért: cserébe kaptok sok fát, gazdag növényzetet, kék eget, tavakat, bennük rengeteg sügért. Tiszta Catan telepesei Svédországban.

Helsingborgban két éjszakát aludtunk a férjem rokonainál. Ez az Øresund tengerszoros svéd kikőtővárosa, egy karnyújtásnyira Dániától, Helsingørtől. Hatalmas szél és hullámok fogadtak a kikötőben, de a svéd életérzés itt sem maradt el. Szép házak, hangulatos ablakok – mintha nem csak maguknak rendeznék el az ablakdíszeket, hanem az utca emberének is, hadd részesüljön más is a szépségből.

A svéd városi és vidéki élet is arra épül, hogy az otthon nyugalmat és funkcionalitást adjon a gyakran zord időjárás ellensúlyozására. A stugák, azaz nyaralók (gyakran a jellegzetes piros-fehér házak, esetleg sárgák, bár láttam már szürkét és fehéret is, azért rikító almazöldet és neonsárgát még nem) és a városi lakások egyaránt egyszerű, praktikus berendezésűek – semmi felesleges dísz, minden a kényelmet és a fényt szolgálja. De ez nem azt jelenti, hogy nincs bennük dekor, hanem azt, hogy a dekor is illeszkedik a környezetbe, és nem kívánja egyedül elvinni a showt – mint egy ciklámen színű művirág.

A svédek imádják a régi autómobilokat, sok garázsban lapulnak régi Volvok, Mercedeszek, Chevroletek és társaik. Mellettük ott van a mindennapi használatra szánt új jármű is, de az oldtimer az oldtimer.

Svédországot mindenkinek ajánlom, ha kirándulni készül észak felé, inspirálóan hat a zord természet és a meleg, funkcionális otthonok közötti egyensúly, amit a „lagom” – az „épp elég” filozófiája fog össze. Tanlhatunk tőlük szépségről, életterekről.

Innen is üzenem a svéd barátainknak (és a budapestinek, aki feladta a budapesti nagyvárosi létet egy kis svéd városkáért, de főleg egy szép svéd lányért), hogy köszönöm, hogy közelebbről is belekóstolhattam a svéd életérzésbe, minden percét imádtam idén is! A férjem rokonainak pedig szintén köszönjük a kedves fogadtatást, az eper vanília szósszal azóta is nagy kedvenc, a tigriscica pedig teljesen elvarázsolt!:)

Szöveg&fotók: Hajnal Csilla