Az utóbbi években a konténer építészet egyre népszerűbbé vált, és számos területen alkalmazzák a világban. Az egyik leginkább feltűnő alkalmazási terület a lakóépületek és házak építése, amely során a konténereket fenntartható és környezetbarát módon hasznosítják.
Egy 2019-es felmérés szerint a konténerházak piaca 2025-re a világon 73 milliárd dolláros üzletággá nő, így már most is látható, hogy ez a terület kiemelkedő gazdasági potenciállal rendelkezik. Precub Máriával, a MUVIN Containers társtulajdonosával arról beszélgettük, hogy miként lesz egy tömegszállításra alkalmas termékből egy modern és egyedi otthon.
Egészen pontosan mit is takar a konténerház kifejezés? Miben látod az ilyen otthonok legnagyobb előnyét, milyen hozzáadott értéket tud nyújtani egy hagyományos épülettel szemben?
Az embereket nagyon foglalkoztatja ez a felvetés, és jogosan. Konténerházban, konténer tiny házban lenni teljesen más életérzés, mint a hagyományos építkezésű házakban. Ezért sem tudom szembeállítani a kettőt egymással. A konténerház fogalom egy viszonylag újkeletű mozgalom világszinten is.
Hajókonténerből kialakított, lakhatást szolgáló tereket értünk a megnevezés alatt.
Sajnálatos módon ez az építkezési tendencia nálunk még mindig igen alacsony mértékű.
Abban látom leginkább ennek a mozgatórugóját, hogy az emberek nálunk az alternatív építkezésre gyakran csak egy szempontot figyelembe véve gondolnak: és pedig a költségek csökkentése miatt. Gondolkodásbeli váltásra van szükség, hogy megértsük azt az életérzést, amit egy konténerház nyújt. Olyan dolgokra gondolok itt, mint a szabadságérzet, a belső terek meghosszabbítása a természet felé – kvázi egy kapu, nyitás a természet felé, mert


nem lehet négyzetméter árban számolni azt a szabadságérzetet, amit a horizont nyújt.
Hogy a szomszédból átszűrődő zajok helyett hallgathatom a csendet vagy épp a természet hangjait.
Hogy amíg a hagyományos építkezés esetében „épített felületben” és „hasznos felületben” gondolkodnak, addig a konténerházak esetében ez nem ilyen véges gondolkodású dolog. Persze van egy lakható felület, de maga a „térhasználat” teljesen más dimenziókat ölt.
Nagyon jó példa erre a FREEDOM tiny házunk, ami egy 40-es hajókonténerből lett kialakítva és lakhatóvá téve. A konténer hosszanti oldalán biztosítottuk a be- és kijárást, elkerülve ezzel a szűk tér érzetét. Nagy tolóajtós üvegfelületekkel láttuk el, hogy még inkább biztosítsuk a kapcsolódást a természettel, és olyan hatást keltsünk, mintha a természet része lenne a meghosszabbított nappalinak.



Az előnyök között megemlíteném még a mobilitást is.
Ha megunom a kilátást, tudok költözni a házzal együtt.


Továbbá említésre méltó előny a gyors kivitelezési idő és időtállóság. Ha már összehasonlításnál tartunk, szerkezeti szempontból az összes piacon lévő tiny házhoz képest a konténerházak szerkezete a legmasszívabb és legidőtállóbb, ugyanis 30 tonna a teherbírása.
Megteremteni azt a környezetet, ahol az emberek nem csak élnek, hanem arról is dönthetnek, hogy merre tartanak az életükben, szerintem felbecsülhetetlen érzés lehet. Megélni és átadni azt a szabadságérzetet, amit a konténerházak kínálnak, hogy bármikor arrébb költözhetnek, és az otthonaikat magukkal vihetik. Hogyan értelmezed ezt a szabadságot személyesen?
Számomra a szabadságérzet egyenlő a saját értékeink kibontakoztatásával, értékrendünk környezetünkre való tükrözésével. Erre kiváló lehetőséget nyújt az otthonteremtés, ebből is született a konténerház iránti vonzalom.

Kompakt tér, ami dinamikus (úgy térben a mobilitás révén, mint időben az átalakíthatósága tekintetében), rugalmas és végtelen sok formát tud ölteni igény függvényében.
Ez a fajta szabadság nemcsak a felhasználás alatt élhető meg, hanem már egészen a kezdetektől a tér kialakítása, megálmodása közben is. És ez az, amiben leginkább magamra találok, és amiben leginkább kiteljesedni érzem magam.



Hogyan jelenik meg ez a szabadság a mindennapi rutinjaidban és döntéseidben? Mi inspirál a leginkább?
Az otthonteremtés számomra az élmény szabadsága is egyben. Leginkább a természet inspirál, és a saját személyes érzéseim, hangulataim, megéléseim, amiket tapasztalok természetjárás közben.
Számtalanszor van „olyan mint…” érzésem a természetben, amit a lakberendezésben azonnal valamivel asszociálni tudok.
Mindig is arra törekedtem, hogy az életem úgy éljem, ahogy az a legközelebb álljon személyes értékeimhez, értékrendemhez. Hogy a választott és megélt életpályám minél nagyobb felületen fedje egymást. Úgy gondolom, legfőbb külső erőforrásaink a kapcsolataink. Ezek bölcs megválasztása pedig felelősség és kihívás is egyben. Így túl a 35-ön már tudom, hogy ennek a szabadságának megélése a legnagyobb áldás, de nagy bátorság is kell hozzá.


Megélem azt a szabadságot, hogy tudatosan szentelek időt emberekre, dolgokra, tevékenységekre, és már bátran ki merem jelenteni, hogy szabadságot adok magamnak abban is, hogy jól megválasszam ezeket. Nem adok teret a felszínességnek, a magamutogatásnak, a kifelé élésnek, a „szociális gyertyagyújtásnak”, a művelt életképeknek, és a lehető leginkább elhatárolom magam ezektől, hogy ne mérgezzék a jelenem, a pillanatom.
Ez a döntés kemény munka árán született meg bennem, de azt hiszem, ezért vagyok a leghálásabb az elmúlt éveimnek, mert megtanítottak arra, hogy melyek a valódi értékeim, és hogy ez a fajta szabadságérzet a legnagyobb mozgatórugóm. Szabadnak lenni számomra azt jelenti, hogy az értékeimet képviselve élek. A lakberendezésben ezt megélni, ezt kivetíteni külön ajándék számomra.
Bárhol is laktam, bármilyen rövid időre is, úgy érzem, szívem-lelkem beletettem az otthonteremtésbe, és ez hagyott is nyomot maga után az emberekben.
Funkcionális szempontból milyen széles skálán mozog, például lehet-e apró nyaraló vagy akár többgenerációs családi ház is konténerből?
Természetesen! Mint egy LEGO-val lehet „játszani”. Bizonyos technikai sajátosságait figyelembe véve a konténereknek, ezek összeépíthetőek úgy horizontálisan, mint vertikálisan. A mobilitásukat viszont csakis monoblokk formájukban tudják megtartani, vagyis ha költöztethető tiny házban gondolkodunk, akkor azt mindig egy darabból készítjük, hogy bármikor „egy mozdulattal” szállítható legyen.

Van-e kedvenc projekted?
Igazából minden projektben megtalálom a számomra kedves/kedvenc dolgot. De ha egyet kellene választanom, akkor valószínűleg a prototípus házikónk lenne, mert abban teljes kivitelezési szabadságunk volt, hogy úgy formáljuk, alakítsuk és rendezzük be, ahogy a mi ízlésünknek megfelel. A visszajelzések pedig nagy örömmel töltöttek el, mert abszolút pozitív fogadtatást élvezett a picit eklektikus házikónk, ami ötvözi az ipari stílust a bohókásan rusztikus elemekkel.
A beltéri ajtók kialakítására például a konténer kivágott falainak lemezét hasznosítottuk újra, egy teljesen hasznos funkciót adva az egyébként fém hulladéknak. Ezek választják el a házikó különböző tereit, a bútorzat pedig újrahasznosított fából készült. Törekedtünk a természetes burkolóanyagok és kiegészítők használatára: fa, gyapjú, stb.


Igazából minden olyan projekt, amiben ezek az elemek beépíthetőek, és amiben az újrahasznosítás visszaköszön, az kedvenc projekt tud lenni.
Mennyire számít progresszívnek 2023-ban egy konténerház? Itthon, Erdélyben. Nyitottak az emberek?
Azt tudom mondani, hogy inkább még csak kezdenek nyitni, kíváncsiak. Igazából a szkepticizmus és a kétkedés eloszlatása jelenti a legnagyobb kihívást főként az állandó lakhelyet biztosító házak esetében.
Úgy gondolom, hogy mindaddig ez egy gát lesz a progresszivitás felé vezető úton, amíg el nem oszlatjuk a tévhiteket. S mindezt csak a mozgalom népszerűsítésével, konténer házak kipróbálási lehetőségein keresztül, személyes meggyőződések által tudjuk. Ezen dolgozunk.
Mi a leggyakoribb kérdés, ami felmerül a konténerházakkal kapcsolatosan a megrendelőkben, érdeklődőkben?
A szigetelés kérdése. A „hideg fém doboz” érzése olyan erősen jelen van az emberek tudatában, hogy szinte mindenki ezzel a gondolattal érkezik hozzánk. Aztán ahogy elkezdjük elmesélni a teljes szigetelési folyamatot, megmutatni/bemutatni a felhasznált szigetelő anyag adottságait, rávilágítunk a hatékonyságára kezd oszlani ez a „félelem köd”.
Egy konténer otthonban a fenntarthatóság felé mutató újrahasznosítási elvek is tükröződnek. Hogy látod, a megrendelőitek tudatosabb otthonteremtők?
Egyelőre azt látom, hogy tetszik az embereknek az az irányvonal, amit képviselünk az újrahasznosítás jegyében, és ezáltal hangosodik fel bennük is az igény. Jó ezt látni, hogy ha kicsiben is, de hozzájárulunk az emberek érzékenyítéséhez a témában. És igen, vannak esetek, amikor a megrendelő könnyebben „rácsábítható” erre az útra, és elkezdi magáénak érezni. Minden ilyen megrendelést egy sikernek élek meg.
Szóval könnyen és gyorsan szállítható és telepíthető, kitűnő alternatíva a lakhatás megoldására. Valóban csak előnyei vannak egy konténer otthonnak?
Nem, természetesen, mint mindennek van egy korlátozó része is. És pedig az eleve meglevő fizikai méretei a konténernek. De azt tapasztalom, hogy ha elég ügyesen sakkozik az ember a hosszanti és szélességi vonalakkal, akkor egész praktikus és kreatív helykihasználást tud biztosítani, ami egyébként, lássuk be, minden építkezésnél nagy kihívást jelent. Ha nincsenek keretek és korlátok, ami a méretezéseket illeti, hajlamos az ember túlzásokba esni, ami sok esetben csak kivitelezés közben vagy után derül ki, hogy rossz döntés volt. A konténerek esetében a standard méretek adottak, és ezek többszöröseiben kell gondolkodni.

Összeépíthetőek ugyan egész tágas lakófelületekre, de a praktikus és kreatív térkihasználást szorgalmazzák. Nekem ez szimpatikus.
Mit jelent számodra az otthon? Szeretsz otthon lenni?
Személy szerint én akkor érzem magam otthon egy lakásban, amikor azt érzem, hogy „megérkeztem”. Az igazi otthon mindig a megérkezés pillanatát sugallja számomra. Ez lehet egy nehez nap utáni fizikai megérkezés vagy egy vasárnap reggeli kávézás is, amikor önmagamhoz érkezek meg, ha van két percem az otthon csendjében, melegében, biztonságában befelé figyelni.
Az otthon az a hely, ahol a legtöbbet tudok adni. Adni magamból, törődésből, szeretetből, gondoskodásból, odafordulásból, figyelemből
…talán azért, mert ott vagyok én is a legstabilabb. Igen, szeretek otthon lenni. Két esetben a leginkább: amikor lelkileg nem vagyok jól, olyankor oltalomért, megnyugvásért, és amikor nagyon jól vagyok, az elcsendesülésért, tudatos befelé figyelésért. A kettő között pedig élem az életem pörgős oldalát.
Szerinted mikortól számít a lakás otthonnak?
Én úgy gondolom, hogy miután belakjuk a lakásunkat és megtöltjük élettel, olyan jegyekkel, melyek személyessé, különlegessé és egyedivé teszik az otthonunkat.
Szükség van még egy kis időre, míg az otthon is körülölel minket, és a lelkünk is megérkezik a lakásba.
Minden eddigi otthonomat próbáltam a lehető legközelebb hozni a saját és szeretteim lelkületéhez. Olyan jegyekkel „ellátni”, amelyek leginkább minket tükröznek. Ezekhez mind idő szükséges, hogy ezek kibontakozhassanak. De ebben is van egy meghittség. Ekkortól válik igazán otthonná az otthon. Ahol minden kis sarok egy-egy személyes történetet mesél rólunk. Lehet az egy csorba bögre, egy titokban összefirkált fal vagy épp egy házi kedvenc által megcsócsált kanapé láb.
Szerinted milyen az erdélyi otthon? Van-e valami olyan jellemző, ami kifejezetten a mi otthonainkra jellemző?
Számomra az igazi erdélyi otthonnak tornáca és gerendás mennyezete van. Csempekályha vagy kandalló és sok-sok könyv van benne. De a konyháról se feledkezzünk meg. Számomra mindeneképpen nélkülözhetetlen a derelyevágó, szakajtó és a vadkovász.