A dálnoki letérőt mi is úgy hagytuk el, és mentünk tovább Albis felé, mint sokan mások a sötétben, hiszen nem egyszerű észrevenni. Mintha a Gondviselés is azt akarná, hogy csak jó szándékkal érkezők lépjenek be a dombok közé ékelt háromszéki faluba. Nem kell minket félteni, egy kis újratervezés után meg is érkeztünk Dálnokra, Dózsa György szülőfalujába, a kúriák földjének egyik gyöngyszeméhez, a Gaál kúriába.
Otthon egy éjszakára rovatunk második utazása.
Az 1844-ben épült Gaál kúria volt otthonunk egy éjszakára, amelyet tizenegy éve vásárolt meg és újított fel a kolozsvári Közösségért Alapítvány a Gaál-család leszármazottaitól. Mintegy öt éve szálláshelyként működik, hiszen
nem elég megmenteni Székelyföld épített örökségét, de fenn is kell tartani.
A ház egykori lakóinak társasági élete is a szalonban zajlott, nem csak minket fogadott itt Csiszér Gábor, a Közösségért Alapítvány képviselője, a kúria menedzsere. Kétszáz évvel ezelőtt is itt fogadták vendégeiket a ház lakói, itt voltak a közös felolvasó estek, itt vitatták meg az aktuális közéleti eseményeket. Ide ült össze a két család is, hiszen az volt a megszokott, hogy két család lakott itt mindig, testvérpár a családjaikkal vagy szülő és egyik gyerekük a családjával.
A tűzhelyek
Számos olyan térrel és részlettel találkoztunk, amelyek egyszerre vonzották a tekintetet és pihentették a lelket. A berendezés egy részét a faluból vásárolták vissza, de sok bútor van a környékről is, például Csernátonból, ahol több antik-kereskedés is működik a környékről származó bútorokkal, de vannak berendezési tárgyak a Fekete-tói vásárból is.
A szalon fókuszpontja ma is a bal sarokban lévő kandalló, amely egykor csempekályha volt. Érdekessége, hogy ugyanaz a kézdivásárhelyi, több nemzedéken átívelő családi vállalkozás építette az új kandallót, mint amelyik az 1800-as években a régi kályhát.
A szalon padlóját is sikerült megmenteni, és eredeti állapotába visszaállítani, sőt a bejárati ajtót is visszaállították eredeti pompájába.
A tűzhely körül gyűltünk mi is össze este, hogy meghallgassuk Zsigmond Győző néprajzkutató előadását Dálnok jellegzetes helyeiről, régi családtörténeteit, a pityókából készült borról és Dózsa Györgyről.
A kisebb ebédlő fókuszpontja a kékmintás csempekályha.
Az asztal, ha mesélni tudna, számos családi titkot megosztana velünk, hiszen itt feszített a kúriában a 19. században is. A csillár itt is gyertyatartóra emlékeztet, akárcsak a nappaliban, hiszen annak idején gyertyákkal világították ki a tereket. Sok-sok gyertyával.
A szőnyegek
Minden gondosan és konceptuálisan berendezett lakásban meghatározó hangulati és
térszervező elem a szőnyeg.
Egy történelmi jelentőségű kúria esetében ez még inkább igaz, hiszen a berendezésben egyszerre kell érvényesíteni a hagyományok tiszteletét és az otthonosság igényét. A kúria belső terei a régi idők eleganciáját idézik, mégis barátságosak és melegek, amit nagyban köszönhetnek a gondosan kiválasztott szőnyegeknek.
Ezek a szőnyegek nem akarják elnyomni a helyiségek történelmi karakterét, hanem finoman kiegészítik azt. A kúria tágas tereiben különleges helyet foglalnak el a nomád kilimek, amelyek vibráló geometrikus mintáikkal és gazdag földszíneikkel vonzzák a tekintetet.
Az emeleti szobákat a felújítás során alakították ki, egykor csak tárolónak és füstölőnek használták a padlásokat a kúriákban.
A vacsoránál úgy éreztük magunkat, mint kétszáz évvel ezelőtt a Gaál család, valóban igazi időutazás volt. Nem csak a pazar terítés és korabeli berendezés miatt, hanem mert olyan ízletes házi tyúkhúslevest főztek nekünk, kiéhezett újságíróknak, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaltuk volna utána, ha épp nem egy elegáns kúria vendégei lettünk volna.
A moldvai száraz vörös bor íze pedig csak fokozta a sült kacsacomb és párolt lilakáposzta zamatát. Ezután jött az igazi ráadás: a helyi jellegzetes, porcukros almástészta. ♡
Katica néniről azt kell tudni, hogy ő nem csak itt dolgozik, de élt is ebben a kúriában, hiszen ő az utolsó örökös, Borbáth Dezső bácsi özvegye. Most is ott tevékenykedett az ebédlő körül, miközben elmesélte nekünk, hogy milyen volt itt élni.
Az ő lakrészük Dezső bácsival pontosan ott volt, ahol megterítettek nekünk, az oldalsó szárnyban, amely ma ebédlőként szolgál. Esténként pedig ők is és a másik szárnyban élő sógorasszonyáék is a szalonban töltötték az időt – akárcsak száz évvel ezelőtt.
Vacsora után már csak egy képre jutott energia, az is a dézsafürdőzés közbeni borozásról. A gőzölgő víz és a hideg háromszéki levegő kábulatában világmegváltó témákról beszélgettünk, de megegyeztünk a kollégákkal, hogy ami a dézsában elhangzik, az a dézsában is marad, ezért erről többet nem mondhatunk.
A reggeli kávéhoz hóesés is járt Dálnokon, amelyet úgy szorítanak magukhoz a dombok, mint szerető szülő a gyerekét. Vagy mi egymást Sheilával.
Reggeli után pedig porcukorszerű hóval megszort utcák vezettek fel a református templomhoz, amelyet a XIII. században építettek, majd a XV. század végén teljesen lebontottak, és helyére egy nagyobb méretű, szélesebb templom épült későgótikus stílusban.
Nem csak a háromszéki székelyek hagyományos házait fotóztuk körbe, mint a japán turisták Buda várában, hanem a modernkorral járó giccseket is, amelyek emberi történetekről mesélnek.
Háromszékre három harapós kutya tábla dukál! Valamikor a lencse is jó drága volt.
A kúria ma Barabás Miklós emlékközpontként is működik, hiszen a neves festő ebben a faluban gyerekeskedett, édesanyja Gaál-leszármazott volt, ezért több eredeti Barabás-mű is helyet kapott a kúriában.
Kisasszonyok házában a télikert
A Gaál kúriához tartozó Kisasszonyok házában, – amelyet ma Gaál-villának hívnak – tett látogatásunk során számos részlet ragadott meg minket, de az egyik abszolút kedvencünk a világos télikert volt. A télikert varázsát elsősorban a bőséges természetes fény adja, amely mintha átölelné a teret.
Ennek a térnek a különlegessége nemcsak az elegáns berendezésében rejlik, hanem abban az érzésben, amit árasztott: itt minden egyes részlet arra invitált, hogy megálljunk, körülnézzünk, és hagyjuk, hogy a környezetünk inspiráljon.
Ma kulcsosházként működik a kúria melletti Gaál-villa is, és azért hívták a Kisasszonyok házának, mert a Gaáloknak nem volt férfiutódjuk, és a három lánynak építették ezt a házat az 1910-es évek elején.
A kisasszonyok pedig már 16 évesen át is költöztek ide a kúriából, hogy legyen privát szférájuk, az egyik Gaál-lány itt is öregedett meg. A kisasszonyok kedvenc helye volt a télikert, mert ez volt a legvilágosabb tér is a villában. Itt hímeztek, festettek, cseverésztek.
Teljesen megértjük őket!
A zöld konyha és a tapéták
A zöld szín mindig is a természet közelségét és az újjászületést jelképezte, és nem véletlen, hogy otthonunkba is frissességet és harmóniát hozhat. Korábbi bejegyzésünkben már foglalkoztunk azzal, hogyan illeszthető be a zöld árnyalata a lakberendezésbe, de most szeretnénk egy konkrét példán keresztül bemutatni, milyen csodákra képes ez a szín.
A Kisasszonyok házának zöld konyhája nemcsak a színválasztásával nyűgözött le minket, hanem annak egyedi tervezésű tapétájával is. Az ilyen egyedi tapéták nemcsak dekoratívak, hanem történeteket is mesélnek: a helyi kultúráról, hagyományokról és azokról, akik használják a teret. Szóval rólunk.
Egy olyan tér, amely minden látogatót elvarázsol.
Ahogy felérünk az emeletre, egy igazán meghitt, mégis inspiráló tér tárul elénk: az előtérben kényelmes olvasósarkokat alakítottak ki, amelyeket a zöld és sárga árnyalatok meleg harmóniája tesz különlegessé. Ez a sarok tökéletes példája annak, hogyan lehet egy közlekedőt funkcionális, mégis otthonos térré varázsolni.
Egy csésze tea, egy jó könyv, és máris kizárhatjuk a világ zaját.
Az emeleti szobában lévő tapéta szintén lenyűgözött minket, hiszen ez is személyre szabottan készült, és tökéletesen illeszkedik a tér hangulatához. A mintázata és színvilága egyedi karaktert ad a helyiségnek. Avagy váratlan vörös a Kisasszonyok házában.
A Gaál kúriában töltött idő nem csupán egy szálláson eltöltött éjszaka volt, hanem egy igazi időutazás és feltöltődés. Ez a csodálatos hely nemcsak az épített örökség iránti tiszteletből ad ízelítőt, hanem abból is, hogyan lehet egy történelmi műemléket a modern kor igényeihez igazítani úgy, hogy közben kényelmes és emberközeli maradjon.
A Gaál kúria minden szeglete az igényességről tanúskodik:
a gondosan válogatott bútorok, a felújított tűzhelyek és a barátságos belső terek egyaránt azt az érzést keltették bennünk, hogy itt valóban tisztelik a hely szellemét. Külön öröm volt megtapasztalni a házias vendéglátást, amit a finom ételek mellett történetekkel, anekdotákkal és a helyi hagyományok bemutatásával tett igazán különlegessé.
A Gaál kúria minden szempontból igazi gyöngyszem Háromszék szívében. Mi biztosan visszatérünk!
Az „Otthon egy éjszakára” rovat keretében Erdély legkülönlegesebb szálláshelyeit kutatjuk fel, és olyan helyeket szeretnénk bemutatni, amelyek nemcsak kényelmesek, hanem belsőépítészeti szempontból is egyedülállóak.
Célunk, hogy olyan helyeket fedezzünk, amelyek otthonosságukkal, hangulatukkal és kreatív kialakításukkal maradandó élményt nyújtanak minden látogatónak. Legyen szó rusztikus faházról a hegyek között, egy elegáns kastélyszállóról vagy egy modern, minimalista designnal rendelkező vendégházról.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Erdélyi otthon Facebook csoporthoz is! Ha pedig szívesen megosztanád otthonod történetét a blogon, írj nekünk üzenetet!