A lakberendezők és belsőépítészek körében a „wabi sabi” kifejezést gyakran használják egy adott stílus leírására. Ez a stílus a természetes, rusztikus megjelenést, a tökéletlenséget és a karaktert értékeli, ami mind hozzájárul ahhoz a hangulathoz, amelyet a wabi sabi sugall. Azonban ez csak a felszín, és nem értik meg a wabi sabi mélyebb, filozófiai jelentését. A japán szépségeszmény ugyanis túl komplex ahhoz, hogy egyszerűen definiálható legyen. A wabi sabi értékei a mindennapi élet minden területére alkalmazhatók, beleértve az otthonunk kialakítását is.
Beth Kempton „Wabi Sabi” című könyve igazi gyöngyszem a különböző nemzetek életmódbeli trükkjeit bemutató könyvek között. Ez a mű mindenki számára befogadható és hasznosítható értékeket közvetít, anélkül hogy Japánban kellene élnünk ahhoz, hogy megértsük és alkalmazzuk az útmutatásait.
Nem arról van szó, hogy megint majmoljunk egy tőlünk idegen kultúrát, és pláne nem gondolom, hogy attól lesz valami értékes, hogy idegen szavakkal írjuk körbe. Ettől függetlenül érdemes foglalkozni más nemzetek életfelfogásával, különösen, ha valódi értéket hordoznak. Inspirálódhatunk belőlük, és felhívhatják a figyelmünket azokra a dolgokra, amelyeket már elfelejtettünk.
Ki is jegyzeteltem magamnak és az Erdélyi Otthon közösségének a könyv legnagyobb tanulságait, amelyeket most igyekszem pontokba szedni. Lehet, hogy egyesek barbárságnak tartják, de én tényleg használom a könyveket – még beleírni is szoktam…
A könyv alaposan összeválogatott tartalma tele van elgondolkodtató apróságokkal és szívbe markoló idézetekkel. Olyan sok szempontból közelít a wabi sabi fogalmához, hogy a végére tényleg összeáll az olvasó fejében egy kép róla.
Amikor először hallottam a wabi sabi-ról, azt hittem, hogy ez is amolyan úri mulatság, egyfajta luxus, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak. A könyv viszont rávilágított, hogy ez a megközelítés sokkal inkább a belső béke és az elégedettség megtalálásáról szól, mintsem a külsőségekről és a fényűzésről.
Akkor mégis mit jelent?
A wabi sabi egy ősi japán filozófia, gyökerei a 12-13. századra vezethetők vissza, amely a szépséget az egyszerűségben, a tökéletlenségben és a mulandóságban találja meg. Az esztétika kezdetben a japán teaszertartásokban és a hozzá kapcsolódó tárgyakban, építészetben, valamint művészetben jelent meg, és fokozatosan terjedt el a japán kultúra más területein is. Egy olyan világnézet, amely meghatározza az egész élettapasztalatukat, noha nemigen beszélnek róla. Hatása mindenhol tapasztalható, de sehol sem látható.
A „wabi” szó eredetileg a magány és a szegénység pozitív elfogadását jelentette, míg a „sabi” az idő múlásával megjelenő patinát és az ezzel járó szépséget jelképezi. Együtt a wabi sabi az élet természetes ciklusainak és az ebben rejlő szépségnek az elfogadását jelenti.
A szerző nem titkolja, mennyire nehéz szavakba önteni, mi is valójában az a wabi sabi, a könyvet elolvasva számomra leginkább a tökéletlenség elfogadását, az egyensúly elérését és a tünékeny szépség megragadását jelenti. Rávilágít, hogy a mások elvárásainak való állandó megfelelés, a dolgok folyamatos hajszolása, az örökös rohanás, a hiányokra való összpontosítás, az önmagunkkal szembeni elégedetlenség és a tökéletességre való törekvés az, amely belső békénk útjában áll.
Semmi sem tart örökké, semmi sem befejezett, és semmi sem tökéletes.
Milyen a wabi sabi otthon?
Ahol élnek, amit szeretnek, és ami sosincs teljesen befejezve. A kulcs: a szívből jövő egyszerűség. Amikor megszabadítjuk otthonunkat a zsúfoltságtól és anélkül tesszük stílusossá, hogy steril vagy izzadságszagú lenne az ez irányú tevékenykedés. Ahol értékeljük a szívből jövő egyszerűséget és megbecsüljük azt amink van. Talán pont az tetszik a leginkább a wabi sabi-ban, hogy inkább az esztétikai élményre és a tárgyak mögött rejlő történetekre koncentrál, nem feltétlenül a funkcionalitásra.
Minden szebb, ami természetes, és aminek kis hibái jelzik, hogy nyomott hagyott rajta az idő.
A legnagyobb tanulság: a túlzott minimalizmus is egy szélsőséges életszemlélet. A wabi sabi nem az extrém egyszerűségről szól, hanem a természetes és a szeretett dolgok értékeléséről.
Számomra ez az „engedjünk el mindent, dobjunk ki mindent” szemlélet mindig is eléggé idegen volt. Sokan nőttünk fel úgy, hogy mindig azt mondták: „ez valamire még jó lesz” vagy „vigyük fel a padlásra, majd kiderül”. Persze soha nem derült ki.
Arra törekedjünk, hogy olyan tárgyakkal vegyük körbe magunkat, amelyeket szeretünk, amelyek történetet mesélnek el, és amelyek idővel egyre értékesebbé válnak számunkra. A wabi sabi szerint ezek a tárgyak nem kell, hogy tökéletesek vagy újak legyenek; épp ellenkezőleg, a használat és az idő nyomai teszik őket különlegessé.
Legyünk kreatívak és használjuk a tárgyakat új célra.
Egy régi faajtó például remek alapanyag lehet egy rusztikus asztalhoz, vagy egy repedezett kerámiaedény is új funkciót nyerhet. Ezek a megoldások nemcsak praktikusak, hanem mélyebb kapcsolatot is teremtenek a tárgyakkal, és különleges karaktert adnak otthonunknak.
Az alábbi képek közvetítik számomra az „erdélyi wabi sabi” érzést, ahol a természetes anyagok és a szeretett, régi tárgyak harmonikusan illeszkednek a mindennapokba, és emlékeztetnek arra, hogy az egyszerűségben és a kreativitásban rejlik a valódi szépség.
Egyébként biztosan sokan ismeritek az Old Furniture Transilvania Instagram oldalt. Teljesen elbűvöltek ezek az óriási tükrök, amelyeket régi kapukból készítettek.
A vágott virág felderítheti a helységet.
A vágott virágok nemcsak frissességet és életet visznek a környezetbe, hanem emlékeztetnek minket arra is, hogy a mulandóság és az átmenetiség szép részei az életnek. A szerző arra ösztönöz, hogy hagyjuk még pár napig a vázában a hervadó virágokat. Ez a hozzáállás a wabi sabi filozófiájának szellemében a természetes életszakaszokat és a mulandóság szépségét ünnepli.
A könyvet olvasva elámulhatunk, mennyire tudják értékelni a természetet és a pillanatot, amelyet mi sem bizonyít jobban, hogy még a napfény levelei között átszűrődő fényre is saját szavuk van, a komorebi.
Szeretnünk kell. Magunkat is, másokat is.
Értékeljük a szívből jövő egyszerűséget és becsüljük meg azt amink van.
Mindezt úgy, hogy az elfogadás nem egyenlő a feladással vagy a lemondással, hanem inkább a természetes állapotok és a környezet harmóniájának megértését jelenti. A mai urbánus világban nem a drága luxus anyagok vonzanak minket, hanem a természetes, egyszerű értékek, amelyek a szabadságot és az élet valódi esszenciáját tükrözik.
Talán éppen ez a gondolat ragadott meg a leginkább:
Az esztétikai zsenialitás kulcsa, hogy valamit hagyjunk befejezetlenül, hogy a szemlélőt is bevonjuk.
A szépírásban is kimondatlan marad valami, hogy az olvasó a képzeletésben fejezhesse be. A képzőművészeti alkotásokban is magyarázat nélkül marad valami, hogy a szemlélő kiváncsiságával váljon részesévé. Az építészettel és a lakberendezéssel ugyanígy áll a helyzet.
A wabi-sabi filozófiájában az aszimmetria központi szerepet játszik.
A nyugati kultúra megszállottan keresi az újat, a szimmetrikusat és a tökéleteset. Csak a szabályos, makulátlan formákat értékeljük, és ha egy tárgyunk kicsit megsérül, máris kidobjuk és újat veszünk helyette.
A wabi sabi ünnepli a különleges tárgyakat, melyeket gondos kezek munkálnak meg.
Erre a szemléletre nem jellemző a gyártósorról tucatszámra legördült bútorok vagy dekoráció használata, itt minden tárgynak múltja és lelke van.
Kevesebb holmi. Több lélek.Kevesebb sietség, több könnyedség.
Kevesebb zűrzavar, több nyugalom.
Kevesebb fogyasztás, több egyedi alkotás.
Kevesebb bonyolultság, több egyértelműség.
Kevesebb hencegés, több igazság.
Kevesebb ellenállás, több rugalmasság.
Kevesebb irányítás, több odaadás.
Kevesebb fej, több szív.
És milyen ez az esztétikai szemlélet erdélyi szemmel?
Kettős érzés kavarog bennem, amikor erről gondolkodom, és most csakis az esztétikai oldaláról szeretném megközelíteni és hogy miként gondolkodnak az otthonról, mint olyan. Egyszerre érzem a hálát és a dühöt, hogy felfedeztem ezt a könyvet. Nem magára a könyvre vagyok dühös, hanem arra a tényre, hogy míg egyes nemzeteknél helye van esztétikai konszenzusnak, addig mi, úgy tűnik, elfelejtettük ezeket az alapvető dolgokat. Van rá szavuk és koncepciójuk. Például a dánok a „hygge”-vel vagy a svédek a „lagom”-mal.
Olyan életérzések, amelyeket bármikor megvásárolhatunk. És meg is vásárolunk!
Legyen az könyv formájában, vagy valami IKEA cucc. Természetesen nem hiszem, hogy mindenki úgy élne, ahogy a könyvekben leírják – ez olyan lenne, mint azt feltételezni, hogy nálunk mindenki népviseletben jár. Igen, hallottam már ilyen elképzelést.
De régen itt is abból építkeztek, ami éppen kéznél volt. A házak nem voltak túlméretezve, hanem éppen akkorára építették, amekkorára szükség volt, és mindezt úgy, hogy közben az esztétikára is ügyeltek. Az épületek harmonikusan illeszkedtek a környezetükbe, hiszen természetes anyagokból, hagyományos technikákkal, saját kezükkel vagy kalákában építették őket. Minden ház egyedi volt, mégis, amikor végignéztünk egy falun, azt láttuk, hogy az összkép harmóniát sugároz. Egységesnek mondható logikával és esztétikával építkeztek.
Nem véletlenül képvisel ma kulturális értéket az az épített örökség, amit maguk után hagytak.
Nem nagyon létezett olyan kategória, hogy szemét, minden (újra)hasznosult, és ez sokáig az erdélyi embernek is magától értetődő volt. Mindent újrahasználtak, amit lehetett megjavítottak, ami pedig végképp használhatatlanná vált, azt visszaadták a természetnek. Ebből az ősi tudásból fakadnak bizonyos alapelvek, amik remekül adaptálhatók a mai viszonyokra is.
Mindenképpen ajánlom a könyvet, mert olyan mély gondolatokat hozott elő belőlem, amelyek régóta ott gyökereztek az elmém mélyén és az értékrendszeremben, de eddig nem kerültek felszínre. Az olvasás során arra a fontos tanulságra jutottam, hogy mennyire lényeges a közös esztétikai konszenzus megléte. Egy olyan közös szemlélet, amely összeköt bennünket, és amelyben értékeljük a szépség és az egyszerűség valódi jelentését. Felnyitotta a szemem arra is, hogy mennyire fontos, hogy beszéljünk és gondolkodjunk erről a témáról közösen. Éppen ezért végtelenül hálás vagyok az Erdélyi Otthon közösségnek!
Kempton könyve tehát nemcsak inspiráció, hanem egy praktikus útmutató is, amely segít megtalálni a szépséget az egyszerűségben és a tökéletlenségben. Így a wabi sabi filozófiája révén nemcsak az otthonunk, hanem az életünk is gazdagabbá és teljesebbé válhat. Akár itthon, Erdélyben.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Erdélyi otthon Facebook csoporthoz is! Ha pedig szívesen megosztanád otthonod történetét a blogon, írj nekünk üzenetet!
Az Erdélyi otthon a Pinteresten is elérhető, kövess minket ott is még több ihletért.
