A paraszti otthonok berendezését a családok anyagi lehetőségei és életmódjuk határozta meg. Sajátos jellemzői sok érdekességet és szimbolikát rejtettek. Ma leginkább tájházakban leljük meg ugyanazt az otthont, amelyben őseink éltek, de érdemes ihletődni egyszerű életmódjukból. Ketesdi Enikő lakberendező következő írása a parasztházakba kalauzol bennünket.

A bejárati ajtó annyira alacsony volt, hogy a belépő le kellett hajtsa a fejét, és bent a házban le kellett vegye a kalapot. Ebből a mozdulatból alakult ki a főhajtás, amely a gazda iránti tiszteletet jelentette és még ma is köszönési formaként létezik.

Régen a családok a tűzhely mellett gyűltek össze, amely a fűtési és a főzési funkciókat is ellátta. Létezett egy hierarchikus rend a család felépítésében: támlás székre ültek a családfők, a nők csak ünnepi alkalmakkor étkezhettek az asztal mellett, a gyerekeknek viszont külön helyük volt a kemence mellett. Tudjuk, hogy ez ma már teljesen másképp van.

A ház egy- vagy kétosztatú volt, az anyagi körülményektől függően. Ha egy szobában laktak, ott zajlott le a család élete, főzés, étkezés, pihenés és vendégfogadás is. A napi tisztálkodást tálban végezték a konyhában vagy az udvaron, a nagytisztálkodást az évszakoktól, lakáskörülményektől és munkavégzéstől függően nyáron gyakrabban, télen ritkábban.

Jellegzetes berendezési tárgyak: konyhaasztal hat hokedlivel, ágy, kredenc (tálaló), a tűzhely mellé tették a fásládát. A mosdó egy kisebb asztal volt, amelynek közepén lyuk volt, oda helyezték el a mosdótálat. A tál alatt a vizes vedernek volt egy polc, a mosdó fölé farámás tükröt helyeztek, az alatta lévő polcon állt a borotvafelszerelés, a közelben szegen lógtak a szőttes törülközők.

Hímzett feliratos falvédőt tettek a főzőhely és az ágy mellé. Sötét nagy keretben sok kis fényképet helyeztek el és azzal díszítették a falat.

A módosabb parasztházak rendelkeztek tisztaszobával, amelynek berendezése nem sokban különbözött a másik helyiségtől, azonban itt tartották a mutatósabb bútorokat, amelyeket szőttes kézimunkákkal díszítettek, és vendégfogadásra volt berendezve. Itt tartották a család fontos emléktárgyait, itt kapott helyet a magasra vetett ágy, sarokpad, előtte helyezték el a hímzett terítővel letakart asztalt.

A falat családi fotók, szentképek, dísztányérok díszítették.

Télen nem fűtötték, csak ünnepi eseménykor.

Kizárólag természetes anyagokat használtak, kézzel készítették a bútorokat, a különféle eszközöket, és csak azt tartottak, amit használtak, fölösleges dolgokat nem tároltak. Talán ezek okozhatták az egyszerűséget, a tisztaságot és a természetközeli nyugodt otthon hangulatát.

Érdemes átgondolni nekünk is otthonainkat, ugyanis tele vagyunk műanyag-tárgyakkal, különféle érzékelőkkel, villogó elektronikai eszközökkel, illatosítókkal, klíma-berendezésekkel, amelyek egyértelműen a kényelmünket szolgálják, de nem biztos, hogy jó hatással vannak nyugalmunkra, egészségünkre.

Néhány apró változtatással közelebb léphetünk a természethez, az élővilághoz, ugyanis a természetes látvány segíti a relaxációt, feltölt és jót tesz az immunrendszerünknek.

Ketesdi Enikő

lakberendező