Miért olyan nagy trend ma a semleges színű otthon?

Bár így nem teljesen igaz, hiszen az utóbbi években, egész pontosan 5-6 éve, a pandémia után bejött egy új fogalom is: dopamin dekor, és ez is hódít ma. A nagy bezártság után az emberek elkezdtek vágyni az életörömre, az ingerekre, színekre és jókedvet okozó otthonra.

A közösségi média, főleg a TikTok és az Instagram is sokat tett a népszerűsítéséért. A név a dopaminra, az agy „jutalmazó” és örömérzettel összefüggő anyagára utal. Bár azért megkérdeznék egy neurobiológust is erről, mert inkább marketingfogalom, mint tudományosan igazolt módszer.

Szóval, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van ilyen dopamin dekor-tárgya, de még a nagyszüleinknek is volt, csak ők úgy nevezték, hogy „vitrinbevaló”, s oda is tették. Nekem sok ilyen tárgyam van a lakásban, amelyekre egyszerűen jó ránézni, megfogni, használni. Igyekszem, nem túlzsúfolni velük a teret, mert az kifejezetten visszás hatást kelt, így próbálok arra figyelni, hogy a használati tárgyaim is ilyen dopamin dekorok legyenek – amikor épp nem használom, ofkorsz.

Nyilván, a dísztökeim nem használati tárgyak, jó pénzért vettem a Dacia-piacon minap, mert úgy éreztem, ha nem veszek legalább hármat (egyet adott ráadásként a kofa), akkor menten megkukulok. Szóval vettem, s kitettem a kisasztalra, azóta is mindig ránézek, ha ott vagyok a közelében. Igen, repdes a szívem az örömtől, érzem a dopamin-löketet az idegsejtjeim között.

Igen, új csetreszbe kerültek a dísztökeim. (S valóban, sok fotót készítettem róluk, de ez az utolsó. Becsszó.

De az utóbbi tizenöt évben számos tényező együttes hatására igazán uralkodóvá vált a semleges életterek kialakítása, a neutrális színpalettával berendezett otthonok, amelyben az egyetlen színt egy hangsúlyos váza, vagy egy falikép adja.

Ezeknek lelki és életmódbeli okai is vannak, értem én. De kérdés, hogy előbb voltak a lelki és életmódbeli okok, vagy ezt megelőzte egy gazdasági ok, egy jól célzott marketingüzenet?

Úgy véljük, hogy megnyugtat a bézs, a szürke és a törtfehér, de vajon segítenek ebben a nagy áruházláncok, az ipar kínálata és marketingüzenetek is? Ha bemegyünk egy lakberendezési áruházba, azt látjuk, hogy a tömeggyártott bútorok és lakástextilek nagy része is semleges színekben készül, mert így nagyobb a célközönség.

Instagram és Pinterest, na igen. A fotókon a világos, egységes terek jól mutatnak, ezért a közösségi média erősen felerősítette a trendet. Sokan ugyanazt a képet másolják, néha nem is tudatosan.

Ehhez az is hozzájárul, hogy a válságos időkben az emberek hajlamosak a visszafogottabb, „megbízhatóbb” megoldások felé fordulni, és egy semleges alap ilyen, én is kicsit hajlamos vagyok erre, tehát értem!

Sőt azt is értem, hogy a mai életet sok inger, zaj és képernyő jellemzi. Sokan úgy érzik, hogy az otthon legyen a „békesziget”, ahol a szem és az agy pihenhet. A semleges színek vizuálisan nyugtatóak, ezzel egyet is értek, de kiegészíteném azzal, hogy a színek harmóniája is ugyanilyen hatást válthat ki. Szóval ne ragadjunk le csak a semleges színeknél, ha nyugalomra vágyunk!

A „kevesebb több” szemlélethez hozzájárult a Marie Kondo-hatás is, és a skandináv életérzés (hygge, lagom) mind a letisztult, visszafogott terek felé tereli az embert. Itt muszáj megállnom egy pillanatra, mert a skandináv nem jelent egyet a színek hiányával, hanem inkább a funkcionalitással, jó térérzettel, természetes anyagokkal és a fények játékával jelent egyet, nekem szívem csücske Skandinávia!

Egy lakberendezési döntés drága és hosszú távra szól, a semleges árnyalatokkal nehéz hibázni, és azt érezzük, hogy nem kell attól tartani, hogy két év múlva elavultnak hat. Van benne némi igazság, de.

De még akkor is, ha bármilyen bútorral, textillel, díszítéssel összeillenek, és nem mennek ki divatból túl hamar, legtöbbször egyszerűen megunjuk, idegesítőnek találjuk, érezzük, hogy kell ide valami!

Ugye, hogy kell ide még valami?

Előbb a színek fakultak ki a világból, majd a bútorok díszítése, az alapanyagok sokfélesége, a textúrák gazdagsága. Ezt sokan vizuálisan semlegesnek nevezik, és megnyugtatónak találják, de én úgy érzem, hogy inkább arról van szó, hogy nehéz másképp nézni a saját tereinkre is, ha a boltok, videók, trendek ezt a semlegességet diktálják. Nehéz megnyugtatónak találni azt, amire a mainstream média azt mondja, hogy nem az.

Ha merünk színeket, játékos formákat, egyedi bútorokat, népművészetet vinni az otthonunkba, attól nem leszünk idegesebbek, az otthonunk nem válik káosszá, csak annál inkább a miénk lesz tőle a tér. Nem kell messze menni ihletért, elég benézni egy jurtába, hogy meglásd, hogyan éltek őseink:

vagy megnézni egy százéves lóca részleteit. Itt a miénk:

Inkább a túlzsúfoltság az, ami idegessé tesz, amitől már nem lesz békesziget az otthonunk, és nem a semlegesség teszi megnyugtatóvá.

Előbb tehát nézzük át a dolgainkat, tárgyról tárgyra, és szabaduljunk meg a szekrénytetején lapuló üresüvegektől, dobozoktól, régi ruháktól, tíz éve virágot nem látott vázáinktól, műanyagcsetreszektől, azaz bármitől, amire már nincs szükségünk, nem része a jelenlegi életünknek. Ha egyet ajánlhatok, ne a semlegességre törekedjünk, hanem az élhetőségre, és a túlzsúfolás elkerülésére.

Haáz Bence házával illusztrálom is, amire gondolok. Szívesen!❤️

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Erdélyi otthon Facebook csoporthoz is! Ez egy közös tér, ahol megpihen az elménk azáltal, hogy benézünk egymás életterébe, otthonába. Célunk a térszemlélet-formálás és ihletmerítés, egy olyan aktív közösség létrehozása, amely tudja, a tárgyak mellett az ember is része az otthonnak.

Ha szívesen megosztanád otthonod történetét a blogon, írj nekünk üzenetet!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük