Nem csak a hangulatot varázsolta át az új gyerekszobai tapétánk, amelyet a két emeletes ágy mögötti falra raktunk fel nemrég, hanem a térérzetünkre is hatással van. Azóta elvarázsolt erdőben, szépen megrajzolt és kedves (ez fontos!) állatokkal alszanak együtt a gyerekeink. Néha én is.

Ide sötét alapszínű fotótapétát kerestem, mert ez egy alvós beugró, és amúgy is nagy a világosság a szobában.

De fontos szempont volt az is, hogy tetszedjen a négy kis megrendelőmnek, és ne legyen ismétlődő mintájú.

Több száz fotótapéta-mintát végignéztem egyedül, amíg kiválasztottam azt a tízet, amelyet eléjük tártam, hogy válasszanak egyet. Ha együtt kerestük volna ki ezeket, akkor még mindig nem lenne a falon semmi, vagy ami még rosszabb: egy Disney-hercegnős, csillámporos, rózsaszínes habcsók-hangulatúra esett volna a Léna választása, aki köztudottan nagyon tud harcolni az igazáért, ezért lehet, hogy én is beadtam volna a derekamat egy kis csendért cserébe.

Szerencsére hamar közös nevezőre jutottak, így esett a választás erre a szépen tervezett erdőre, ahol vannak vadállatok, de mesésen kedves alakban.

Semmiképpen nem akartunk túl valóságosat, túl ijesztőt vagy túl babásat, ezért ez pont megfelel az aktuális gyerekszobai hangulatnak.

A tapéta felrakása okozott némi nehézséget a finommotorikai érzékünk területén, ugyanis három részből áll, ezeket nehéz összeilleszteni, ezért nem is tökéletes az illesztés. De hát mi az? Az insta-fotókon kívül…

Persze a nagylányom egy filctoll segítségével kiegyenlítette a képeket, hogy találjanak az állatok, ne legyenek félrecsúszott pontok rajtuk, így nem annyira feltűnő.

Elhoztam Édesanyámtól gyerekkorom egyik meghatározó bútordarabját, és sárgára festettem, ezzel is kellett találnia a tapétának. Ez egy éjjeliszekrény és kis tároló-féleség egyvelege, amely elnyel pár játékot, hajgumit, hajpántot, csatot, de nem foglal nagy teret. Ráadásul elég magas ahhoz, hogy a tetejét is kihasználják a felső emeleten alvó nagyok.

A lerakó részén üveg van, alatta a művész sógornőm, Haáz Eszter rajza, amely pont odafért, tökéletes színvilág, kék-sárga kiegészítő színekkel. Kerámia bútorgombokat választottunk, azok is kék színűek.

Megörököltük a húgomtól, Zsuzsától a fapolcot, amely számomra azért érdekes, mert olyan mintha ládákból lenne összerakva, pedig nem is. Így a játékok is beköltözhettek a jól megérdemelt helyükre: természetesen fonott kosarakba. Mert a fonott kosaraknak olyan jó modern folk hatása van, amit én szeretek. Itt még olyan is van, amelyet én fontam izzadságos fizikai- és agykisülős mentális munkával, de nem mondom meg, melyik az. 🙂

Színben és mintával passzoló ágyneműt is találtam, csak úgy feldobta a Facebook, mert tudja, mire vágyom (sajnos), sőt most már a régóta meglévő kis falra akaszthatós lámpánk is talál az elvarázsolt erdővel, csak a helyét kell még megtalálnunk:

A Samu majom-lámpája is nagyon vagány ebben a környezetben, végre van társasága szegénynek!

Így alakult át a gyerekbirodalom, amely fotókon nagyon rendezett, mert kell ez az „ilyen is lehetne” érzés, de a valóságban általában így néz ki, és ezzel sincs baj, csak sok a munka utána.:)

A végére álljon egy „ilyen volt, ilyen lett” életszagú, lusta reggelek-képmontázs:

Tapéta: www.lamural.ro

Ágynemű: www.bonami.ro

Ágy: www.ikea.ro

Sárga szekrény: személyes örökség még nagymamám utcabelijétől, Mókos nénitől vásárolva a nyolcvanas években